Erich Maria Remarque idézet

A szerelemben az ember mindig túl sokat kérdez, és ha elkezdi valóban tudni akarni a feleleteket, a szerelem hamarosan elmúlik. /Erich Maria Remarque/

Erich Maria Remarque idézet

Szép volt, mint egy rét, ha átsuhan rajta a szél. Az élet lüktetett benne… A régi, érthetetlen, megfejthetetlen talány. A parányi magban megvan már az egész fa gyökerestül, lombostul, koronástul, ahogy majdan virágba borul egy szép áprilisi napon. Egy szerelmes éjszakából, egy csepp plazmából bontakozott ki ez a két váll, ez a szem, ez az arc és újabb csoda, hogy milliónyi lény közül éppen vele kellett találkoznom… Annak a csepp plazmának már megvolt a rendeltetése, hogy évek múltán felém jöjjön. /Erich Maria Remarque/

Erich Maria Remarque idézet

A szerelem nem tó, melyben az ember mindig megláthatja a tükörképét, Joan. A szerelem háborgó tenger. Árja van és apálya. Elsüllyedt hajók vannak benne, sőt elsüllyedt városok is, polipok, korallok és nehéz, megvasalt ládák aranyos kincsekkel. /Erich Maria Remarque/

Erich Maria Remarque idézet

A szerelem a legdörzsöltebb madárkát is visszahúzza a fészkébe… az állam javára és híveinek örömére. /Erich Maria Remarque/

Erich Maria Remarque idézet

Az üres tér az időben. A szoba, ez a kivilágított kis kamra, ugyanolyan, mint azelőtt – és itt van megint az egyetlen ember is, akit szeret, és valami furcsa módon mégsem ugyanaz már ő sem, megfoghatná akár, csak a karját kellene kinyújtania, de számára mégis és már örökre elérhetetlen. /Erich Maria Remarque/

Erich Maria Remarque idézet

A szerelem nem tó, melyben az ember mindig megláthatja a tükörképét, Joan. A szerelem háborgó tenger. Árja van és apálya. Elsüllyedt hajók vannak benne, sőt elsüllyedt városok is, polipok, korallok és nehéz, megvasalt ládák aranyos kincsekkel. /Erich Maria Remarque/

Erich Maria Remarque idézet

A világ sohasem tûnik szebbnek, mint abban a pillanatban, amikor éppen bezárják az embert. /Erich Maria Remarque/

Előző korábbi bejegyzések