Simone de Beauvoir idézet

A bizonytalanság összeegyeztethetetlen az igazi szerelemmel. Akkor leszek szerelmes, ha egy férfi leigáz intelligenciájával, kultúrájával, tekintélyével. /Simone de Beauvoir/

Reklámok

Ingmar Bergman idézet

Magadhoz ölelsz, és körbeveszel a gyengédségeddel. (…) És a gyengédséged olyan hatalmas és olyan természetes, hogy elárvult lelkem és didergő testem egyetlen porcikája sem lóg ki belőle, egyetlen részecskéje sem fázik, egyetlen része sem magányos, mert a gyengédséged mindent körülölel. /Ingmar Bergman/

Rákos Sándor idézet

“Szeretném, ha szeretnének”: ez az első kívánságom.
A második: “Szeretném, ha olyannak szeretnének, amilyen vagyok”. /Rákos Sándor/

Vavyan Fable idézet

Hát persze, hogy szeretlek. Annyira szeretlek, hogy nem is gondolkozom rajta. Nem is hajtogatom. Olyan természetesen szeretlek, ahogy lélegzem, meszesedem, süketülök, hullajtom a hajam. /Vavyan Fable/

Laurell Kaye Hamilton idézet

Vannak, akik hálásak, ha megkínálod őket a szívük legféltettebb vágyával, másokat azonban halálra rémiszt a lehetőség. Mert általában előbb le kell mondanod a régi életedről, a régi éned egy részéről, hogy megkapd, amit szeretnél. És ehhez bátornak kell lenned, különben nem leszel képes a váltásra. Márpedig ha nem vagy képes váltani, mindössze három lehetőséged marad: utálhatod önmagadat, hogy nem vagy képes megtenni azt az aprócska lépést, utálhatod azt, aki miatt feláldozod a boldogságnak a lehetőségét, vagy utálhatod azt, aki a boldogságot kínálja, okolhatod őt, amiért nincs benned elég mersz, és elhitetheted magaddal, hogy nem is volt valóságos a lehetőség. Mert egyszerûbb mást hibáztatni, mint önmagadat. /Laurell Kaye Hamilton/

Dzsiiza idézet

Mintha száz éve ismernélek, mégis azt se tudom, ki vagy,
Amikor rád gondolok, csak a jó ugrik be, és semmilyen hiba,
Én emlékszem, hogy miket mondtál, minden szavadat elhittem,
Nekem te voltál, te vagy, te maradsz mindig a legdrágább kincsem. /Dzsiiza/

Bella István idézet

A teremtésnek szertelen
örömét, ringó réteket,
feslő, bimbózó életet,
viharzó kürtû gyárakat,
felettük égő álmatag
foltjaival a felleget,
a fecskéket, embereket,
arcod tavaszát, nevedet,
szeretlek, s mindent szeretek… /Bella István/

Előző korábbi bejegyzések